Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Labrador története

2011.02.16


Labrador retriever

A labrador származásáról sok a feltételezés, ugyanakkor amit a labrador történészek összeszedtek a kutya származásáról, mesebeli történetnek tűnik. Kerek 30 ezer kilométert utazott Richárd A. Wolters azért, hogy az egykori labrador élethelyein régi archívumok dokumentumait átkutassa, amelyekben a régi vízikutya említésre kerül.

 

Ez bizonyára nem volt könnyű feladat, hiszen a labrador ősei törvényen kívüli társadalomban éltek Új-Foundland szigetén. Labrador az Amerikával szomszédos partvidék, valószínűleg csak véletlenül ragadt meg ez a név ennek a fajtának. Bizonyára azért, mert a későbbi angol tenyésztők a tengerentúli földrajzi pontosságért nemigen aggódtak, azonkívül az új-foundlandi név már foglalt volt egy nagyobb, hosszú szőrű rokonnak. Hogyan kerültek ide? A kutyák tényleg az indiánok saját tenyésztésű ebei voltak? Richárd A. Wolters ismeretei szerint a bennszülött indiánoknak nem voltak saját kutyáik. Az őslabradort nagy valószínűséggel azok a tengerészek és halászok hozták magukkal, akik Devon brit grófságából érkeztek nyaranként Új-Foundland partjaira, hogy halakat fogjanak. Mivel a veszélyes partokon a halászbárkák összetörtek volna, a kutya dolga volt, hogy vízbe ugorván, a háló vonókötelét a partra vigye a parton álló többi halásznak, akik azután bevonták a tele hálót. És míg a partiak a zsákmánnyal foglalkoztak, a kutya visszaúszott a következő kiterített háló vonóköteléért. További kötelessége volt, hogy ha a halász bármit a vízbe ejtett, visszahozza. Egész idő alatt hol a parton, hol a tengeren voltak, segítettek partra vontatni a nehéz halászhálót, húzták a víztől csepegő vontatókötelet, kihalászták a vízbe esett evezőt, valamint a háló peremén átvergődött zsákmányt.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.